Van, amikor egy beteg vizsgálatakor nem a monitoron megjelenő számok adják meg az első fontos nyomot. Ennél az idős férfinál a mellkas két oldalán a légzési hang egészen másképp szólt.
A mellkas meghallgatásakor nem valamilyen különleges zörej volt a legfeltűnőbb. Épp ellenkezőleg: a bal oldalon, az alsó területeken, a légzési hang jóval halkabban hallatszott az ellenoldalihoz képest.
A fonendoszkóppal normálisan azt halljuk, ahogy a levegő mozgása hangot kelt a légutakban és a tüdőben. Ha viszont a tüdő és a mellkasfal között nagyobb mennyiségű folyadék gyűlik össze, a tüdő nem tud ugyanúgy kitágulni, a folyadékréteg pedig megváltoztatja a hangok terjedését. Emiatt a légzési hang csökkentté – nagyobb folyadékgyülemnél pedig alig hallhatóvá – válhat.
Ezután megkopogtattam a mellkast. Egy jól átlégzett tüdő felett a kopogtatási hang üregesebb, rezonáló, egyenesen dobosnak mondjuk. A folyadékkal telt terület felett viszont rövid, tompa hangot hallunk – kicsit olyan a különbség, mintha egy üres és egy vízzel töltött edény oldalát kopogtatnánk meg.
A halk légzési hang és a tompa kopogtatás együtt már erősen felvetette a mellűri folyadékgyülem (hydrothorax, HTX) lehetőségét. Ezek a jelek önmagukban azonban nem bizonyítják még a diagnózist – más állapotok is okozhatnak hasonló eltérést, ezért képalkotó vizsgálatra is szükség van.
A mellkasi ultrahang -igen, nem csak a hasat ultrahangozzuk!- gyorsan megmutatja, van-e folyadék a tüdő körül. A képernyőn a folyadék többnyire sötét területként jelenik meg, benne vagy mellette pedig látható az összenyomott tüdő mozgása.
Innentől válik igazán érthetővé a fonendoszkóppal és a kopogtatáskor is hallott eltérés is. Nem maga a tüdő „némul el” – hanem a körülötte összegyűlt folyadék nyomja össze, és ez változtatja meg, ahogyan a légzési hangok eljutnak hozzánk.
A mellűri folyadékgyülem inkább következmény, mint önálló betegség. Gyakran állhat a háttérben szívelégtelenség, de mellkasi fertőzés, daganatos betegség, tüdőembólia, máj- vagy vesebetegség is okozhatja.
Ezért a folyadék felismerése csak az első lépés – a következő kérdés mindig az, hogy miért alakult ki. Ehhez mellkasröntgenre, laborvizsgálatra, részletes ultrahangra vagy CT-re is szükség lehet, illetve magából a folyadékból is mintát vesznek.
A kezelés függ a folyadék mennyiségétől, a beteg panaszaitól és a kiváltó októl is. Kisebb, ismert eredetű folyadékgyülemnél előfordulhat, hogy elég az alapbetegség kezelése és a folyamatos ellenőrzés. Nagyobb, nehézlégzést okozó, fertőzött vagy tisztázatlan eredetű folyadéknál viszont mintavételre, leszívásra vagy mellkasi drenázsra (drain) is szükség lehet.
A modern sürgősségi ellátásban rengeteg műszer segít bennünket, de a fizikális vizsgálat továbbra is elsődleges és az egyik legfontosabb vizsgáló módszerünk. Egy fonendoszkóp, néhány jól irányzott kopogtatás és a két oldal összehasonlítása már azelőtt megmutathatja, merre érdemes tovább keresni, mielőtt elkészülne az első képalkotó vizsgálat.
A mellűri folyadékgyülem kialakulásáról, tüneteiről, ultrahangos megjelenéséről és kezeléséről a kapcsolódó Tudástár-cikkben olvashatsz részletesen.
Mentőtiszt (BSc.), a Sághy Med alapítója. 2008 óta dolgozik a sürgősségi ellátásban, ma sürgősségi osztályon vizsgáló mentőtisztként. Az Elsősegély1x1 oktatóanyagait a saját eseteiből építi.
Kéthetente egy valós eset, videóval. Nincs spam, nincs hírlevélözön — csak az, amit tényleg érdemes tudni.
Iratkozz fel, és küldök egy ingyenes videós újraélesztési anyagot, plusz hasznos elsősegélyes tippeket.
Nincs spam, csak értékes tartalom.