A mellűri folyadékgyülem, más néven hydrothorax, HTX vagy pleurális effúzió azt jelenti, hogy a tüdő és a mellkasfal közötti keskeny térben a normálisnál több folyadék halmozódik fel. Ez kívülről összenyomhatja a tüdőt, ezért nehézlégzést, köhögést vagy mellkasi fájdalmat okozhat. A kezelés mindig attól függ, mi áll a háttérben, mekkora a folyadék mennyisége, és milyen panaszokat okoz.
• A folyadék nem a tüdő belsejében, hanem a tüdő és a mellkasfal között gyűlik össze
• Gyakori ok a szívelégtelenség, de fertőzés, daganatos betegség, tüdőembólia, máj- vagy vesebetegség is okozhatja
• A betegvizsgálat fontos nyomot adhat, a diagnózist azonban képalkotó vizsgálat erősíti meg
• Nem minden folyadékgyülemet kell lecsapolni – a kezelést a kiváltó ok és a tünetek határozzák meg
A tüdőt két vékony mellhártyalemez, a pleura veszi körül – az egyik közvetlenül a tüdő felszínét borítja, a másik a mellkasfal belső oldalát. A két lemez között normálisan csak kevés folyadék található. Ez segít, hogy a tüdő légzés közben súrlódás nélkül kövesse a mellkas mozgását (pleura csúszás).
Mellűri folyadékgyülemről akkor beszélünk, ha ebben a résben a szokásosnál több folyadék jelenik meg. A nagyobb mennyiség csökkenti a tüdő számára rendelkezésre álló helyet, ezért az érintett tüdőrész kevésbé tud kitágulni.
Folyadék többféle módon halmozódhat fel a két mellhártya között. Előfordulhat, hogy az erekben megváltozó nyomás miatt több folyadék lép ki, vagy a szervezet nem tudja megfelelően “elvezetni”. Máskor gyulladás teszi áteresztőbbé az ereket, és fehérjében, gyulladásos sejtekben gazdagabb folyadék kerül a mellűrbe.
Az orvosok a folyadék összetétele alapján úgynevezett transzudátumot és exudátumot különítenek el. Laikusként ennél fontosabb tudni: a folyadék jellege segíthet megtalálni a kiváltó betegséget.
• Szívelégtelenség – a keringési nyomás megváltozása miatt gyakran mindkét oldalon megjelenhet folyadék
• Tüdőgyulladás és más fertőzések – a gyulladás mellett folyadék, súlyosabb esetben genny is felgyűlhet
• Daganatos betegségek – a tüdő, a mellhártya vagy más szervek daganatai is okozhatnak folyadékgyülemet
• Tüdőembólia – a tüdő ereinek elzáródását kisebb vagy nagyobb folyadékgyülem kísérheti
• Máj- és vesebetegségek – a folyadékháztartás és a fehérjeegyensúly zavara miatt alakulhat ki
• Gyulladásos betegségek, sérülés vagy műtét – ritkábban ezek is állhatnak a háttérben
A mellűri folyadékgyülem tehát nem egyenlő a daganatos betegséggel! Sokféle, egymástól teljesen eltérő oka lehet, ezért az eredetet minden esetben a beteg egészségi állapotával és a vizsgálati eredményekkel együtt kell értékelni.
• nehézlégzés vagy terhelésre jelentkező fulladás
• száraz köhögés
• légzésre vagy köhögésre erősödő mellkasi fájdalom
• szapora, felületes légzés
• fertőzés esetén láz, hidegrázás, elesettség
A panaszok nemcsak a folyadék mennyiségétől függnek. Számít az is, milyen gyorsan alakult ki, milyen állapotban van a tüdő és a szív, és mi okozta a folyadékgyülemet. Kisebb mennyiségnél akár teljesen hiányozhatnak a tünetek.
A mellkas meghallgatásakor a folyadék felett csökkent vagy hiányzó légzési hang észlelhető. Kopogtatáskor a jól átlégzett tüdő rezonálóbb (“dobos”) hangja helyett tompa hang jelentkezhet. Nagyobb folyadékgyülemnél az érintett mellkasfél légzési mozgása is csökkenhet.
Ezek fontos támpontok, de más eltérések is okozhatják őket – a fizikális vizsgálat tehát nem helyettesíti a képalkotó vizsgálatot.
Kapcsolódó történet: A Mesék a sürgősségi 9-ik részében egy idős férfi vizsgálatán keresztül azt is megmutatom, hogy valós betegen hogyan változik meg ilyenkor a légzési és a kopogtatási hang.
A mellkasröntgen sok esetben megmutatja a folyadékot és annak hozzávetőleges kiterjedését. Nagyon kis mennyiség vagy fekvő helyzetben készült felvétel esetén viszont kevésbé lehet egyértelmű.
Az ultrahang érzékenyen ismeri fel a mellűri folyadékot, segít megbecsülni a mennyiségét, és megmutatja, hogy szabadon elmozdul-e, vagy “sövények” tagolják. A mintavétel és a lecsapolás helyének megtervezésében is fontos szerepe van.
M-módban a folyadékban mozgó, összenyomott tüdő légzéskor közeledik, majd távolodik a mellkasfaltól – ezt „sinusoid signnak” nevezik. A „seashore sign” ezzel szemben a megtartott tüdőcsúszás jele; nem a mellűri folyadékgyülem jellegzetes eltérése.
A mellkasi CT részletesebben ábrázolhatja a tüdőt, a mellhártyát és a környező képleteket. Ha az ok nem egyértelmű, vagy a folyadék jellege befolyásolja a kezelést, tűvel mintát vehetnek belőle. A laborban a fehérje- és enzimszinteket, a sejtes összetételt, a kórokozókat és szükség esetén a daganatsejteket vizsgálhatják.
A kezelésnek két célja lehet: csökkenteni a folyadék okozta panaszokat, és kezelni azt a betegséget, ami miatt kialakult. A megfelelő megoldás minden betegnél egyedi.
Szívelégtelenségnél az orvos által beállított kezelés – például a vízhajtózás – sokszor a mellűri folyadék mennyiségét is mérsékli. Bakteriális fertőzésnél antibiotikumra lehet szükség. Daganatos, máj- vagy vesebetegséghez társuló folyadékgyülemnél az alapbetegség célzott kezelése határozza meg a további lépéseket.
Kisebb, kevés panaszt okozó folyadékgyülemnél, ha az ok ismert és várhatóan javul a kezeléstől, elegendő lehet az ellenőrzés és a későbbi képalkotó vizsgálat. A folyadék jelenléte önmagában nem jelenti, hogy minden esetben le kell csapolni.
Nagyobb, nehézlégzést okozó vagy tisztázatlan eredetű folyadéknál tűvel vagy vékony katéterrel (drain) mintát vehetnek, illetve folyadékot távolíthatnak el. Ha folyamatosabb levezetésre van szükség, mellkasi csövet helyezhetnek be. A beavatkozás helyét ultrahanggal tervezik meg, helyi érzéstelenítés mellett végzik el a beavatkozást.
Fertőzött folyadéknál, gennygyülemnél vagy bizonyos visszatérő folyadékgyülemeknél tartósabb drenázsra lehet szükség. Ismétlődő daganatos folyadékgyülemnél szóba jöhet tartós mellűri katéter vagy pleurodézis is, amelynek célja a folyadék újbóli felszaporodásának csökkentése.
A mellűri folyadékgyülem nem állapítható meg otthon, és a nehézlégzésnek sok más oka is lehet. Hívd a 112-t, ha a légszomj hirtelen kezdődik vagy gyorsan romlik, a beteg nyugalomban is alig kap levegőt, elkékül, zavarttá válik, elájul, erős mellkasi fájdalma van, vagy vért köhög fel.
Láz, hidegrázás, mellkasi fájdalom vagy fokozódó légszomj esetén akkor is mielőbbi orvosi vizsgálat szükséges, ha a tünetek elsőre nem tűnnek életveszélyesnek.
Nem pontosan. A mellűri folyadék a tüdőn kívül, a tüdő és a mellkasfal között helyezkedik el. A köznyelvi „víz a tüdőben” kifejezés tüdőödémára (tüdővizenyőre) is utalhat, amikor folyadék a tüdő szöveteiben és léghólyagocskáiban halmozódik fel.
Nem. A daganatos betegség csak az egyik lehetséges ok – szívelégtelenség, fertőzés, tüdőembólia, máj- és vesebetegség is okozhatja.
Ha a folyadékot okozó betegség javul, a folyadék mennyisége is csökkenhet. Más esetekben mintavételre, leszívásra vagy tartósabb kezelésre van szükség – ezt kontrollvizsgálatok alapján döntik el.
Igen, ha a kiváltó ok továbbra is fennáll. Ilyenkor az ismételt leszívás mellett tartós mellűri katéter vagy pleurodézis is szóba kerülhet.
A mellűri folyadékgyülem nem önálló, végső diagnózis, hanem egy háttérben álló betegség jele. A fizikális vizsgálat felvetheti a gyanút, az ultrahang és más képalkotók pedig megerősíthetik. A kezelés lehet egyszerű megfigyelés, az alapbetegség kezelése, vagy a folyadék eltávolítása – a döntést mindig a tünetek, a folyadék mennyisége és a kiváltó ok együtt határozza meg.
Mentőtiszt (BSc.), a Sághy Med alapítója. 2008 óta dolgozik a sürgősségi ellátásban, ma sürgősségi osztályon vizsgáló mentőtisztként. Az Elsősegély1x1 oktatóanyagait a saját eseteiből építi.
Iratkozz fel, és küldök egy ingyenes videós újraélesztési anyagot, plusz hasznos elsősegélyes tippeket.
Nincs spam, csak értékes tartalom.